Az ősz beköszöntével a virágzó növények száma erősen csökken, pedig a rövidülő nappalok, a borús időben sötétebb napszakok miatt egyre fásultabbak lehetünk. A virágok élénk színei jelentősen javítják hangulatunkat, de az évelő növények többsége tavasszal és nyár elején virágzik. Kevés olyan évekig díszítő növény van, mely őszi virágzásával örvendeztet meg minket. Ezek a növények között találhatjuk meg az évelő napraforgók fajait is.
A napraforgók (Helianthus) nemzetségébe közel 70 faj tartozik, melyek egynyári vagy évelő életformájúak. Az amerikai kontinensről származnak, haszonnövények is megtalálhatók közöttük, mint az olajos magjáért világszerte termesztett napraforgó (Helianthus annuus), illetve a diabetikus étkezésben is ajánlott csicsóka (H. tuberosus). Utóbbi évelő növény, viszonylag ritkán virágzik Magyarországon, bár a melegedő klímánkon ez egyre gyakrabban fordul elő. Kisebb, a szántóföldi napraforgóra emlékeztető sárga virágzatai vannak. A „virágok” virágzatok, ami azt jelenti, hogy az apró virágok egy nagy, margarétára emlékeztető vagy széles tányér alakú virágzatba tömörülnek.
A csicsóka több méter magasra is megnő, a talajban terjed a gyökérzete és olyan ellenálló növény, hogyha egyszer telepítettünk a kertbe, nagy valószínűséggel onnan soha többé ki nem tudjuk irtani. Ha nagy hely van a kertben, akkor kiváló nagy zöld növényfoltok képzésére. Ehető gumója inulinban gazdag, változatos alakú. Érdemes sima héjú, krumplira emlékeztető formájú gumót fejlesztő fajtát választani, amennyiben fogyasztani is kívánjuk a növényt.
Az egynyári napraforgó (H. annuus) nemcsak étkezési olajáért és pörkölhető magjáért termesztett növény, hanem nagyon szép dísznövény is a kertben. Az egészen alacsony fajták csak 1-1,5 méteres magasságra növekszenek (Sonnengold, Little Leo), a magasabbak több méter magasak is lehetnek (pl. a mongol napraforgó és az óriás orosz napraforgó óriási magjaival és méretével). A virágok színe a világos krémsárga színtől a napsárgán keresztül a rozsdabarnáig (Claret) terjedhet. A virágzatok pedig a margaréta egyszerű virágjaira emlékeztetnek, de vannak teltvirágú fajták is, mint pl. a Teddy Bear és az Orange Sun.
A napraforgót célszerű a kertben helyére vetni, úgy ellenállóbb és a szárazságot jobban tűrő növények fejlődnek ki a magokból. Gondozása egyszerű, sok vizet nem kíván. A néha fellépő gombabetegségek ellen célszerű megfelelő növényvédő szerrel permetezni a töveket.
Az évelő napraforgóknak jellemzően kisebb virágzata van, és szinte mindegyiknek a szántóföldi napraforgóra emlékeztető színe van. Régebbi elterjedt dísznövény a sokvirágú napraforgó (H. decapetalus), melynek Supreme fajtáját ültetjük. Ez a fajta telt virágzatokat nevel és tőosztással lehet szaporítani. 1,5 méter magasra és szélesre növekszik idős korára, töve nem terjed, csak gyarapodik az évek alatt. Lisztharmatra fogékony.
A vadvirág megjelenésű napraforgók közül az érdeslevelű napraforgó (H. rigidus) kifejezetten magas növény, akár 2-3 méter magasra is növekszik. A növény egyszerű, viszonylag nagyobb sárga virágzatokat fejleszt. Az egyszerű virágzatú H. atrorubens könnyen tartható, akár 2 méter magas dísznövény. A H. maximilianii pedig hosszú szárakon hozza laza fürtös állásban a virágzatit. Az utóbbi években akár ki is vadulhat, szántóföldeken is megtalálhatók foltjai. Betegségekre nem érzékeny.
A kertek őszi jellemzőiről, az ősszel esedékes kerti munkákról és az őszi kertépítésről hasznos információk olvashatóak itt: Kertépítés és egyéb kerti munkák ősszel
