Karácsonyra szinte minden lakásba vásárolnak fenyőfát. Persze újabban az élőhöz szinte megtévesztésül hasonlító műfenyőknek is nagy keletje van. A „szokásos”, mindig kapható karácsonyfának szánt fajták között a legnépszerűbb a Normann-fenyő, amely nem hullik, nem szúr, viszont kevésbé illatos. A második kedvenc a hagyományos lucfenyő, melynek bár kellően illatosak a levelei, viszont sajnos erőteljesen hullanak is. Ma már kevésbé kedvelt az ezüstfenyő, illetve a feketefenyő.
A fenyőkre azonban nem csupán karácsonyfaként tekinthetünk, hiszen sokféle fenyőt ültethetünk a kertünkbe is. Az alábbi összeállításban talán kevésbé ismert fenyőféléket mutatunk be.
Chamaecyparis nootkatensis – nutka-ciprus. Leggyakrabban az oltott, ’Pendula’ fajtáját ültetik. A pikkelylevelek színe sötétzöld. A fajta fő ágai szinte vízszintesen növekednek, enyhén felálló véggel. A növény Észak-Amerikából származik, nagyon ellenálló faj. Nagy méretű növény, 0-25 m magasra is megnő. A telet nagyon jól viseli, a havat célszerű lerázni a fáról. Egyedül nedvességigénye magas, célszerű öntözni.
Araucaria araucana – chilei fenyő. Dél-Amerikából származó fenyőféle, amely egyben Chile nemzeti fája is. Rendkívül karakteres a megjelenése, ami felépítéséből adódik. A hajtásokon körben helyezkednek el nagyméretű, háromszögre emlékeztető levelei. Lassú növekedésű növény, és kétlaki. Hazánkban csak 5-10 m magasra nő meg. Közepes víz és tápanyagigényű. Szereti a párás helyeket, illetve szárazságban az öntözést meghálálja. A savanyú talajú területek kedvezőbbek ültetéséhez. Védett helyet igényel, erős fagyokban elpusztulhat.
Wollemia nobilis – sárkányfenyő. A sárkányfenyő az egyik legújabb felfedezett fenyőféle, 1994-ben Kelet-Ausztráliában fedezték fel. Igazi élő kövület, nemzetségének egyetlen faja, mint ahogyan Gingko biloba is. Érdekes, kúpos alakja van, a fő hajtások hosszan csüngenek le a törzs mellett. A levelek hosszúak, kétoldalt fésűsen helyezkednek el a hajtásokon. Hazánkban cserepes növényként tartható, egyenlőre csak külföldről rendelhetők példányai.
Abies cephalonica – görög jegenyefenyő. A Nordmann-fenyőre hasonlító jegenyefenyő. Az egyik fő különbség, hogy levelei merevek és kemények, hegyben végződnek – így szúrnak is. Ez a fenyő is magasra nő, 20-25 m az átlagmagassága kifejlett korban. Ágrendszere sűrű. Hazánkban ritkábban kapható. A szennyezett levegőt és a tartós szárazságot nem viseli, a rendszeres öntözést meghálálja.
Cupressus sempervirens – európai ciprus. Elsősorban a mediterrán országokból ismert fenyőféle. Azt már kevesen tudják, hogy Kis-Ázsiából az Ókorban telepítették a mai Olaszország területére és kivadult. A mediterrán tájak jellegzetes, többé-kevésbé oszlopos alakú örökzöld fája. Hazánkban csak védett, száraz területeken telel biztonsággal.
