Hazánkban az ősz a színváltások évszaka: az évelők, cserjék és fák levélszíne megváltozik. Sárga, narancs, barna és vörös színűvé változnak a növények levelei. A nagy színpompa mellett a növények termést is nevelnek többnyire. Nem minden termés látványos, de van, amelyik színével vagy tömegével feltűnő díszt ad a növénynek. A következőkben kilenc növényt sorolunk fel, amelyek feltűnő díszt biztosítanak terméseikkel is.

Gleditsia triacanthos ’Inermis’ – lepényfa. A lepényfa 7-10 m magas fává fejlődik. Az alapfajon nagy, akár többszörösen elágazódó tövisek fejlődnek, amelyek bár mutatósak, igen keménye is – balesetveszélyesek lehetnek. A fákon őszre kezdetben zöld, majd bebarnuló, nagy hüvelytermések fejlődnek. A fán tömegesen fejlődnek a termések, és a levelek lehullása után is díszítik a fák.

Koelreuteria paniculata – csörgőfa. A fa kisebb méretű, nagyjából gömb alakú, kb. 4-5 m magas. Nyár elején tömegesen neveli sárga virágait, amelyek elágazódó virágzatba rendeződnek. Őszre a növényeken kezdetben zöld, majd barnára színeződő felfújt, paprikatermésre emlékeztető száraz termések fejlődnek.

Callicarpa bodinieri ’Profusion’ – lilabogyó. A növény kissé fagyérzékeny, a tavaszi fagyok vagy a téli nagy hideg károsíthatja. A virágai kevésbé látványosak, aprók. A termések lilára színeződnek, csoportokba rendeződnek a kétéves szárakon. Október-novemberig a termések megtartják a színüket, utána fakulnak.

Ligustrum ovalifolium – széleslevelű fagyal. A télizöld növény májusban virágzik, illatos. A nyírt növények nem virágoznak és így termést sem fejlesztenek, mivel az egyéves hajtásvégeken neveli a virágzatokat. A termések fekete színűre érnek, nem hullanak. Féléretten jól szárítható is.

Pinus wallichiana – kínai selyemfenyő. A fenyőféléknek nincs termése, hanem a virágzatokból fejlődő tobozok díszítik a növényeket. A selyemfenyőnek hosszú, viszonylag laza, látványos tobozai fejlődnek. A 10-15 m magas fán is jól érvényesülnek a tobozai.

Crataegus leavigatus ’Paul’s Scarlet’ – egybibéjű galagonya. A teltvirágú, rózsaszín virágú fajtának ősszel piros, tartósan színes termései fejlődnek. A magastörzsre oltott növény 3-5 m magasságúra növekedhet.

Pyracantha coccinea – tűztövis. A többnyire sövénynek ültetett növényen sárga, narancs vagy pirosas bogyók fejlődnek tömegesen. A termések a színüket október-novemberig biztosan megtartják. A nyírt növényeken is fejlődnek bogyók, mert a többéves szárakon virágzik a növény. Metszés nélkül a bokor 3-4 m magasra növekszik.

Maclura pomifera – narancseper. Ez a fa nagy leveleivel, szép, félgömb alakú formájával is mutatós. A zöld, súlyos, kemény termések őszre érnek be, lehullva sem törnek össze. Általában a fa alját díszítik, mivel lombhullás előtt hullanak le.

Parthenocissus quinquefolia – vadszőlő. A tenyeresen összetett levelű vadszőlőt többnyire házfalak, kerítések befuttatására ültetjük. A termései a nemes szőlőkhöz hasonlóan őszre érnek be, piros száron sok pici kék bogyó fejlődik, ami október végéig-novemberig a pirosló levelek mellett és a lombhullás után is díszíti a növényeket.

Az őszi kert hangulatát meghatározó mindezen növények bemutatása mellett röviden szólni érdemes az ősz által megkívánt kerti teendőkről is, melyek közül a legfontosabbak – a teljesség igénye nélkül - a következők:

• az ágyások rendbetétele, elpusztult hajtások lemetszése - a talaj feljavítása komposzttal
• öntözőrendszer téliesítése, a kerti csapok víztelenítése
• a gyepfelületre hulló falevelek összegereblézése
• a gyep tápozása "pre winter" típusú műtrágyával
• oszlopos formájú örökzöldek összekötözése a hó előtt
• a virághagymák kiásást követő teleltetése
• fagyérzékeny növények teleltetése fagymentes helyen

És végül ha új kertre vágyunk ne feledjük: az őszi évszak nem csupán a meglévő kert színeiben való gyönyörködésre, a meglévő kert fentiek szerinti ápolására, hanem az új kertek építésére is kiváló időszak, hiszen mind a növénytelepítéshez, mind a füvesítéshez kedvezőek a feltételek ilyenkor (egészen a fagyok beálltáig).

Itt írunk a további teendőkről:

http://kertelunk.hu/kertepito-kalendarium-osz.html

Az utóbbi évek egyik fő törekvése nem csak Magyarországon, hanem az egész világon, a fenntartható gazdaság, és ezen belül a fenntartható közfelületek kialakítása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a közösségi zöldfelületeket olyan növényekkel ültetik be, amik egyrészt viszonylag kevés gondozást igényelnek, másrészt jól fedik a talajt, védik azt és így zárt növényágyások jöhetnek létre. Természetesen az első évben ezeket a növényeket is még fokozottabban kell ápolni ahhoz, hogy megfelelően begyökeresedjenek, de a következő években ez egyre kisebb mértékűvé válik.

Magyarországon az ilyen növényeknek a helyi klímának kell megfelelniük. Az egynyári növényfelületeket általában kisebbre tervezik, mert ezeket minden évben újra kell ültetni. Magyar nemesítésű egynyári fajták állnak rendelkezésre, amik bizonyítottak már az elmúlt években, évtizedekben, hogy megfelelő díszfelületet tudnak képezni. A legtöbb könnyen fenntartható és ár-érték arányban kedvező növény az évelők közül kerülhet ki: tavasztól őszig a színes virágzó felületeket lágyszárú évelő növényekkel tudják megvalósítani.

Az évelő növényeknél természetesen jó, ha a növények levelei is díszítenek, valamint a habitusuk, formájuk is szép. A nemesítéseknek köszönhetően egyre több fajta közül lehet választani, amik minden követelménynek megfelelnek. A nyári szárazságtűrés, a változékony időjárásnak való ellenállóság, a téltűrés, és gyakran az utak sózásából adódó plusz stressz-tűrés is követelmény, hogy egy faj fajtája alkalmas legyen.

A mostani magyar kiültetésekben ennek megfelelően többféle fűféle kerül. Az évelő kúpvirágok (legtöbbször a Rudbeckia fulgida fajtái) nyáron sárga foltot biztosítanak virágzataikkal. A kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) is sokáig virágzik, ráadásul érintésre erősen aromás illatú. A macskamenta (Nepeta fassenii) szürkés leveleivel és kék virágaival díszít. Az orvosi zsálya (Salvia officinalis) elsősorban színes: sárgatarka, ezüstszürke, lilás vagy fehér-rózsaszín-zöld leveleivel nagy foltokban díszít.

Árnyékos helyeken a mindent tűrő borostyán (Hedera), a szagos gólyaorr (Geranium macrorrhyzum), az örökzöld orbáncfű (Hypericum calycinoides), az árnyékliliomok (Hosta), a kövérke (Pachysandra terminalis) képes nagyobb, összefüggő felületeket kevés gondozással elfedni.

Szinte mindenhol, ahol terasz tartozik a házhoz, láthatunk különféle színű leandereket virágozni nyáron. A dézsákban nem csak ez a növény mutat szépen, hanem sokféle növény közül választhatunk, amelyek talán kicsit különlegesebbek és új színt visznek a teraszra. A dézsás növények jól fejlődéséhez szükséges a gazdag tápozás, a rendszeres és gazdag öntözés, és évenként a talaj frissítése a dézsában – idősebb növényeknél a dézsa tetején. A felsorolt növények kiválóan mutatnak a mediterrán kertek teraszain, de más stílusú kertekben is alkalmazhatók.

1. ólomcserje (Plumbago auriculata)

Ez az „ólomkék” virágszínű, kissé tövises cserje nyár elejétől szeptember végéig virágzik. Valóban kék színűek a virágok, ami önmagában is ritka. Tavasszal érdemes megmetszeni. A gyakori tápoldatozást meghálálja.

2. szobakomló (Justitia brandegeana)

A szobakomló virágzatai a komlóéhoz hasonlóak, nagyok és barna-vöröses-narancs-sárga színűek, a hajtások végén virágoznak nyár elejétől a fagyokig. A teleltetőben is képes virágozni. Teleltetését hűvös, világos helyen kell megoldani.

3. Washington-pálma (Washingtoniana sp.)

Ennek a pálmának nagy, legyezőszerűen hasogatott levelei vannak. Gyorsan növekszik. A teraszon a szél miatt a nagyobb növényeket érdemes rögzíteni. Mérete miatt nagy légterű teleltető-helyiségre van szüksége.

4. feketecsalán (Perilla frutescens)

Egynyári dísz- és gyógynövény. Gyorsan növekszik, levelei többnyire lilák, szinte fekete színűek. Virágai picik, virágzatba rendeződnek a lombja felett. Többesével érdemes ültetni.

5. lila pletyka (Tradescantia pallida ’Purpurea’)

A szobanövények között is akadnak olyanok, melyek jól mutatnak és nagyra nőnek dézsában is. A lila pletyka egy nyár alatt óriási méretűvé válhat napos helyen. Sűrűn növekszik, és gazdagon omlik le az edény fala mellett.

6. sétányrózsa (Lantana camara)

Régi idők újra felfedezett növénye a sétányrózsa. A növény citromos illatú, fásodó bokor. Egészen fagyokig ontja a fehér, rózsaszín, sárga, piros, narancs vagy sárga színű virágait.

7. tarka levelű selyemmályva (Abutilon pictum ’Thompsonii’)

Ugyancsak régi idők növénye. Nagy méreteket képes elérni. Levelei puhán szőrözöttek, sárga-tarkázottak. Kevés virágot is nevel, amelyek rendszerint rózsaszínes-sárgák és harang alakúak. Félárnyékba való, gyorsan növekvő cserje.

8. brazil tölcsérjázmin (Mandevilla sanderi)

Az utóbbi évek slágernövénye. Kúszó növény, támasztékot igényel. A virágai nagyok, lehetnek rózsaszínek, lilásak, vörösek és fehérek. Napos, meleg helyen sokat virágzik.

9. angyaltrombita (Brugmansia sp.)

Az angyaltrombita kifejezetten vízigényes növény. Nyár közepétől neveli nagyméretű, erősen illatos virágait. A virágok színe lehet fehér, rózsaszín és sárga. Kaphatók teltvirágúak is. Nagyméretű növény, gazdagon tápoldatozzuk!

+1. étkezési paprika (Capsicum sp.)

Aki egy kis különlegességre vágyik, bátran termeszthet különleges színű, formájú paprikákat is a teraszon. A paprikák a tápanyagban gazdag, könnyen melegedő talajokat szeretik – éppen ezért dézsában kiválóan növekednek és teremnek is. A habanero paprikák, a színes chili-paprikák és az új nemesítésű, színesre érő étkezési paprikák (pl. Nubex-fajták) szép dísznövények is.

Karácsonyra szinte minden lakásba vásárolnak fenyőfát. Persze újabban az élőhöz szinte megtévesztésül hasonlító műfenyőknek is nagy keletje van. A „szokásos”, mindig kapható karácsonyfának szánt fajták között a legnépszerűbb a Normann-fenyő, amely nem hullik, nem szúr, viszont kevésbé illatos. A második kedvenc a hagyományos lucfenyő, melynek bár kellően illatosak a levelei, viszont sajnos erőteljesen hullanak is. Ma már kevésbé kedvelt az ezüstfenyő, illetve a feketefenyő.

A fenyőkre azonban nem csupán karácsonyfaként tekinthetünk, hiszen sokféle fenyőt ültethetünk a kertünkbe is. Az alábbi összeállításban talán kevésbé ismert fenyőféléket mutatunk be.

Chamaecyparis nootkatensis – nutka-ciprus. Leggyakrabban az oltott, ’Pendula’ fajtáját ültetik. A pikkelylevelek színe sötétzöld. A fajta fő ágai szinte vízszintesen növekednek, enyhén felálló véggel. A növény Észak-Amerikából származik, nagyon ellenálló faj. Nagy méretű növény, 0-25 m magasra is megnő. A telet nagyon jól viseli, a havat célszerű lerázni a fáról. Egyedül nedvességigénye magas, célszerű öntözni.

Araucaria araucana – chilei fenyő. Dél-Amerikából származó fenyőféle, amely egyben Chile nemzeti fája is. Rendkívül karakteres a megjelenése, ami felépítéséből adódik. A hajtásokon körben helyezkednek el nagyméretű, háromszögre emlékeztető levelei. Lassú növekedésű növény, és kétlaki. Hazánkban csak 5-10 m magasra nő meg. Közepes víz és tápanyagigényű. Szereti a párás helyeket, illetve szárazságban az öntözést meghálálja. A savanyú talajú területek kedvezőbbek ültetéséhez. Védett helyet igényel, erős fagyokban elpusztulhat.

Wollemia nobilis – sárkányfenyő. A sárkányfenyő az egyik legújabb felfedezett fenyőféle, 1994-ben Kelet-Ausztráliában fedezték fel. Igazi élő kövület, nemzetségének egyetlen faja, mint ahogyan Gingko biloba is. Érdekes, kúpos alakja van, a fő hajtások hosszan csüngenek le a törzs mellett. A levelek hosszúak, kétoldalt fésűsen helyezkednek el a hajtásokon. Hazánkban cserepes növényként tartható, egyenlőre csak külföldről rendelhetők példányai.

Abies cephalonica – görög jegenyefenyő. A Nordmann-fenyőre hasonlító jegenyefenyő. Az egyik fő különbség, hogy levelei merevek és kemények, hegyben végződnek – így szúrnak is. Ez a fenyő is magasra nő, 20-25 m az átlagmagassága kifejlett korban. Ágrendszere sűrű. Hazánkban ritkábban kapható. A szennyezett levegőt és a tartós szárazságot nem viseli, a rendszeres öntözést meghálálja.

Cupressus sempervirens – európai ciprus. Elsősorban a mediterrán országokból ismert fenyőféle. Azt már kevesen tudják, hogy Kis-Ázsiából az Ókorban telepítették a mai Olaszország területére és kivadult. A mediterrán tájak jellegzetes, többé-kevésbé oszlopos alakú örökzöld fája. Hazánkban csak védett, száraz területeken telel biztonsággal.

A fenyőféléket gyakran örökzöldeknek hívjuk. Ha ezt a szót meghalljuk, gyakran az újonnan épült kertek szép zöld színű tuja-sorai, vagy a szürkés színű Leyland-ciprusokból nyírt sövényei jutnak eszünkbe. A fenyőfélék között azonban igazán sokféle faj, és azok rengeteg fajtája ültethető hazánkban, melyek télen is teljes értékű díszei a kertnek. A következő fajták csak ízelítőül szolgálnak. Kifejezetten az alapfajtól eltérő, nem szokványos kinézetű növényeket mutatunk most be, a kertépítési tanácsok sorozatunk részeként.

Juniperus communis ’Ericoides’ - A hazánkban is honos közönséges boróka változatos, alakgazdag növény. A levelei erősen szúrósak, kékes-zöldes-ezüstös színűek. Ez a fajta szerteágazó, mégis zárt növekedésű – ezt szokták szabálytalannak megnevezni. Érdekessége, hogy télire lilás-barna színűvé válik, ami a tavaszi melegek hatására megszűnik és újra zöld lesz a növény. 

Thuja orientalis ’Balaton’ – A keleti tuja nagyjából a 80-as évekig örvendett nagy népszerűségnek, utána inkább a gazdaságosabban szaporítható nyugati tuja lett elérhető. A keleti tuja vaskosabb hajtásokkal rendelkezik, többnyire lassabb növekedésű. A magyar nemesítésű fajta hajtásai fonalasak, alig ágaznak el. A növény formája alul és felül elkeskenyedik, nagyon markáns. Kifejezettem lassú növekedésű.

 Chamaecyparis filifera ’Nana’ – A hamisciprusok általában gyors és erős növekedésű növények, tujákra emlékeztető lapos hajtásokból állnak. A formájuk lucfenyőére emlékeztet, kúp alakúak. Ez a fajta fonálszerű, ostoros hajtásokat nevel, és inkább szélességében, mint magasságában növekszik. Nagyon érdekes, borzolt kinézettel rendelkezik.

Thuja occidentalis ’Henezia’ – A mediterránban megszokott keskeny, karcsú oszlopos ciprusokra emlékeztet ez a magyar nyugati tuja-fajta. Az oszlopos fajták közül ez az egyik legkeskenyebb: inkább felfelé, hosszanti irányban fejlődik. Az idősebb növények 30-40 cm átmérőjűek. Lassú növekedésű.

Juniperus communis ’Gold Cone’ – A közönséges boróka fajtája sárgán hajt és nyáron bezöldülnek a friss növekményei. Ez is tűlevelű, erősen szúrós fajta. Alakja alacsony, tömzsi oszlop. Lassan növekszik.

 Thuja occidentalis ’Minima’ – A nyugati tuják között több gömbszerű alakú fajtát forgalmaznak. A legismertebb a lapos gömbös növekedésű ’Danica’, valamint az erősebb növekedésű és kicsit szürkébb színű, inkább gömb alakú ’Tiny Tim’. Ezek mellett méretében és növekedési erejében eltörpül a ’Minima fajta’, melynek alakja nyúlt gömb, és az idősebb növények 40-50 cm-esek.

Chamaecyparis nootkatensis ’Pendula’ – A nutka hamisciprus erős növekedésű, nagyméretű fenyőféle. Sok más fenyőnek is vannak csüngő ágrendszerű fajtái, ez a növény talán annyira nem ismert, mint az atlasz cédrus hasonlóan vízesésszerű megjelenésű fajtája (Cedrus atlantica ’Glauca Pendula’). Szürkés árnyalatú sötétzöld a színe. Lassan, de eléri akár a 8-10 m magasságot is. Az oldalhajtásai kezdetben szinte vízszintesen állnak, a hajtások rajta hosszan lecsüngenek. A formája látványos és jól érvényesül.

A mediterrán kertek növényei általában melegebb éghajlatú tájakról származnak, de sok olyan akad közöttük, amely a magyarországi időjárást is jól tűri. Nézzük, melyek ezek a növények.

Lilaakác – Lila, rózsaszín, fehér vagy kék színű fajtáit ismerjük. Magyarországon nagyon gyorsan és erősen fejlődik, akár nagyobb fák lombkoronájába is képet belefutni. Támról az idősebb fák esetében gondoskodni kell, mert nagyon súlyosak.

Babérmeggy – A mari és a cleopátra fajtáját érdemes választani, hiszen ezeket Magyarországon nemesítik. Gyönyörű fürtös fehér virágzata mutatós éke lehet kertünknek.

Ciprus – Örökzöld fenyőféle, amely a mediterrán tájak jellegzetessége. A téli hideget nem igazán kedveli, de védett helyen magas növénnyé nevelhető.

Bozótpisztácia – Az alacsony kőrisre emlékeztető pisztácia nem ehető fajta és matt leveleket növeszt. Lombhullató növény.

Fényes levelű fagyal - Hazánkban igen népszerű, védett, melegebb helyeken érzi jól magát. Magyarország déli területein érdemes ültetni. Virágzata fehér és igen nagy méretű.

Fügekaktuszok - Magyarországon csak a télálló fajok közül válasszunk. Virágai krémfehér és élénk sárga színekben pompáznak, de megtalálható a lila és a bordó szín is a virágzatokban.

Golgotavirág, passiógyümölcs – A pergolák kedvelt befuttató növénye. Nagyon gyorsan fejlődik, ezért is közkedvelt. Lila-fehér virágja és különleges alakja van. Nem télálló, de dézsában is nevelhető, így könnyen átteleltethető.

Jázmin - Nagyon erősen illatozó kúszónövény, de itthon csak dézsákban termesztik. Télen teleltetni kell, de hatalmas felületet képes befutni, valamint nagyon gyorsan fejlődik.

Kenderpálma - Védett helyeken képes az áttelelésre, legnagyobb példányai hazánkban a Budai Arborétum területén találhatóak. Idősebb növényként akár a 60 cm átmérőt is elérik. Fűtetlen ám fényes helyen dézsában jól eláll.

Murvafürt – Pergolák és házak falának befuttatására nevelik Dél-Európában. Kicsi és fehér virágai vannak a tövises növénynek, ám hazánkban csak dézsás növényként telepíthető. Más fajtái színesek is lehetnek, gazdag virágzattal.

Nagyvirágú tárnicslonc - Illatos virágokkal, zöld és fénylő levelekkel bármelyik kertet széppé varázsolhatják. Védett helyeken jobban telel.

Ólomvirág – Nyáron világos kék színű virágokkal gazdagítja kertünket, a tavaszi visszavágásért hálás fajta.

Örökzöld magnólia – Fényes, sötétzöld leveleink a fonákok barna színűek, de csak védett helyeken fejlődik. A magnólia virága nagy és finom illatos.

Puszpáng – Jól nyírható és alakítható sövénynövény. Tarka levelű változatai is kaphatóak.

Selyemakác – Fiatal cserjeként még nagyon érzékeny a fagyra, később télálló növénnyé fejlődik. A rózsaszín virágok csomóban fejlődnek rajta. Kellemes árnyékot biztosít a modern kertekben.

Törökmályva – Egész nyáron virágot adó növény. Idősebb korára fává cseperedik. Lila, rózsaszín, kék és fehér színű a virága. Ha tavasszal megmetsszük, bővebb bimbóképződésre számíthatunk.

Trombitafolyondár – Léggyökerekkel kapaszkodó, erőteljes növekedésű növény, amely narancs, piros és sárga virágokat növeszt. Pergolák befuttatására ideális.

Bővebben itt olvashat a mediterrán kertek növényeiről.

Ha az utcafronton ki kell vágni az idős, elpusztult fákat, vagy kötelező a telepítés, esetleg nagyobb hely áll rendelkezésre a kertben, akkor jó választás lehet hársfa ültetése. A hársfák (Tilia nemzetség) ma divatosnak számító, erős növekedésű fajok. Mindegyik faja jól árnyékol, viszonylag nagy levelei vannak és kevés az esztétikai értéküket rontó kártevők és kórokozók száma. Árnyékolása miatt idővel az idősödő fa alá már árnyéktűrő növényeket kell terveznünk.

Sok fajta közül választhatunk, az alapfajok széles kúp alakú koronát nevelnek. Minden hársfa gyógynövény is egyben: virágait szárítják meg, amelyből meghűlés esetén kiváló tea készíthető (nyákoldó és gyulladáscsökkentő hatású); mézzel keverve melegítő hatású. Flavonoidokban gazdag, ezért általános immunrendszer erősítő hatása is ismert.

Leveléről könnyen felismerhető az ezüsthárs

Az ezüsthárs (T. tomentosa) virágait nem érdemes gyűjteni, mivel a növény föld feletti részei szőrözöttek, és ez allergiás tüneteket válthat ki. A hársfaméz keresett, értékes mézfajta. A fajok virágai bódítóan illatosak, általában június elején virágoznak. Ilyenkor a fa széles környezetében finom „nyár”-illat terjeng.

A legjobb teának valót a kislevelű hárs (T. cordata) biztosítja. A ’Greenspire’ fajta 15-20 m magas, sötétzöld koronája van, széles kúp alakú idősebb korában. A ’Rancho’ lassú növekedésű, kiskertekbe is alkalmas, isősebb korában széles koronájú, 9-12 m magas. A ’Winter Orange’ ősszel aranysárgára színeződik, és fiatal vesszői télen narancssárgák. A ’Green Globe’ a legkisebb fajta, legfeljebb 5 m magas, keskeny, gömbhöz közeli koronájú. A ’Savaria’ közepesen széles kúpos, jó várostűrő fajta.

Akár sövénynek is ültethetjük a nagylevelű hárst

A nagylevelű hárs (T. platyphyllos) erdeink hűvösebb részeiben vadon is él. A kertekben a nedves élőhelyek szereti. A ’Laciniata’ fajta levele mélyen szeldelt, 15 m magasra nő meg. Az ’Örebro’ lassan növekszik, fiatalon mereven felfelé törőek, keskeny a koronája. A ’Rubra’ vesszei télen vörösek, feltűnőek. A kis és nagylevelű hárs természetes körülmények között kereszteződik, így jön létre az európai hárs. A hibrid faj mindkét szülőjénél jobban bírj a száraz viszonyokat. Kertészeti fajtái: ’Euchlora’ ’Pallida’, széles és magas növények.

Elsősorban megfázás, láz ellen hatásos a hárstea

Az ezüsthárs (T. tomentosa) nagyon jó várostűrő fa, sok fajtáját nemesítették ki. A ’Bori’ koronája gömb alakú, jó útsorfa. A ’Teri’ ovális alakú, 15-20 m magas. A ’Szeleste’ fajtát a névadó arborétumból szelektálták. Koronája tömött, fiatalon karcsú, később széles kúp alakú. Világhíres fajta. A ’Zentai Ezüst’ a ’Szelesté’-nél karcsúbb fajta. Nem csak európai származású fajokat, hanem más kontinensekről származókat is szoktak ültetni. A mintegy 31 fajból természetesen még sokféle változat kapható a faiskolákban.

További érdekes kertészeti cikkeket itt találunk.

Budapesti kertépítő vállalkozásként alapvetően Budapesten, illetve annak családi házas – kertvárosias kerületeiben dolgozunk. Közel 15 évnyi kerttervezői és kertépítői múlttal a hátunk mögött. összegyűlt jónéhány gyakorlati tapasztalatunk a budapesti kertekről, melyet szeretnénk veletek is megosztani.

Budapesti viszonylatban három különböző kerttípust lehet megkülönböztetni: egyrészt vannak a lejtős, hegyvidéki jellegű kertek, melyek főként a Budai hegység lejtőit foglalják el (Hűvösvölgy, XII. kerület, vagy északabbra Óbuda, délebbre Budafok). Vannak a sík, rendszerint kisebb alapterületű kertek, melyek főként Zuglóban, a XV. vagy a XVI. kerületben jellemzőek. Harmadrészt egyre többször találkozunk azzal a kéréssel, hogy nagyobb méretű teraszokon (tehát nem a földön, hanem egy építmény tetején / oldalán) szeretnének a tulajodnosok egy „kertet” kialakítani. Ez a kerttípus szintén külön szakértelmet kíván meg.

A budai, hegyvidéki kertek jellemzői

Tekintettel arra, hogy a budai, hegyvidéki területek tradicionálisan jómódú városrésznek minősülnek, ahol az ingatlanok árai is rendszerint magasabbak, így a kertépítés Budapest II., XII. kerületében igen elterjedtnek mondható. Sok esetben nem csak magánemberek szeretnék szakszerűen megcsináltatni a kertjüket, hanem intézmények, vállalkozások is.

A lejtős, hegyvidéki kertépítészet nagyon sok kihívást jelet egy szakember részére. Az egyik legnagyobb feladat a domboldalakon jelentkező szintkülönbségek eltűntetése. A másik nagy kihívás a vízelvezetés megoldása. Ősszel és tavasszal (vagy akár nyáron is) sokszor vannak heves esőzések, melynek során a csapadék szinte csak úgy átzúdul a kerteken. Itt meg kell oldani, hogy a víztömeg megfelelően elvezetésre kerüljön. Nyáron a nagy szárazságban pedig meg kell tudni „tartani” az öntözésre használt vizet a növények számára.

Mindezt úgy kell kialakítani, hogy a legtöbb esetben kutya és gyerek is van a háztartásokban, így a telepített kerti berendezéseknek „mindenbiztosnak” kell lennie.

Sík területen fekvő kertek

A kertépítés Budapest peremrészein és a pesti oldal kerületein is nagyon jellemző. Ezeken a területeken lényegesen könnyebb dolgunk van, hiszen nem kell a domborzati viszonyokkal megküzdenünk. A legtöbb esetben, könnyen fenntartható kertvárosias, vagy mediterrán vagy modern stílusú pihenőkertet szeretnének a tulajdonosok.

Több éves tapasztalatunknak köszönhetően, gyorsan és praktikusan, magas minőségben alakítjuk ki az ilyen kerteket. Az átadás után csupán karban kell tartani a kertünket, és akkor hosszú évekig megőrzi stílusát, karakterét.

Épített kis kertek Budapest belvárosában

Fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk az épületek tetőteraszain, erkélyein kialakított kertekről is. Mára Budapest belvárosa annyira zsúfolt lett, hogy sokan próbálnak minden talpalatnyi felületet zöldebbé tenni. Ezeknek a teraszoknak, tetőknek a kialakítása, parkosítása külön szakértelmet igényel.

 A budapesti kertekről részletesebben itt írunk.